keljuileminen
Suomi
muokkaaSubstantiivi
muokkaakeljuileminen (38)
- teonnimi verbistä keljuilla
Taivutus
muokkaa| Taivutus | ||
|---|---|---|
| sijamuoto | yksikkö | monikko |
| kieliopilliset sijamuodot | ||
| nominatiivi | keljuileminen | keljuilemiset |
| genetiivi | keljuilemisen | keljuilemisten keljuilemisien |
| partitiivi | keljuilemista | keljuilemisia |
| akkusatiivi | keljuileminen; keljuilemisen |
keljuilemiset |
| sisäpaikallissijat | ||
| inessiivi | keljuilemisessa | keljuilemisissa |
| elatiivi | keljuilemisesta | keljuilemisista |
| illatiivi | keljuilemiseen | keljuilemisiin |
| ulkopaikallissijat | ||
| adessiivi | keljuilemisella | keljuilemisilla |
| ablatiivi | keljuilemiselta | keljuilemisilta |
| allatiivi | keljuilemiselle | keljuilemisille |
| muut sijamuodot | ||
| essiivi | keljuilemisena (keljuilemisna) |
keljuilemisina |
| translatiivi | keljuilemiseksi | keljuilemisiksi |
| abessiivi | keljuilemisetta | keljuilemisitta |
| instruktiivi | – | keljuilemisin |
| komitatiivi | – | keljuilemisine- + omistusliite |
| vartalot | ||
| vokaalivartalo | keljuilemise- | |
| heikko vartalo | - | |
| vahva vartalo | - | |
| konsonantti- vartalo |
keljuilemis- | |